Egyensúlyfejlesztés gyógytornával – ne az első esés legyen a figyelmeztetés
Van egy mondat, amit szinte minden családban hallani lehet, amikor egy idősebb szülőről vagy nagyszülőről beszélgetünk:
„Csak el ne essen, mert ha eltörik valamije, onnan már nagyon nehéz visszajönni.”
Kicsit baljós mondat, mégis mindenki érti, miért hangzik el. Egy bizonyos életkor fölött ugyanis már nem maga az elesés az, amitől igazán félünk, hanem attól, ami utána következhet: egy csípőtöréstől, csuklótöréstől, vállsérüléstől, műtéttől, hosszabb kórházi tartózkodástól, majd attól, hogy valaki hetekig vagy hónapokig sokkal kevesebbet mozog, elveszíti az erejét, bizonytalanabb lesz, és talán már nem is mer ugyanúgy járni, mint korábban.
Egyetlen rossz lépés néha egy egész addigi életvitelt képes megváltoztatni.
Képzeljünk el egy 64 éves nőt, nevezzük Évának. Egyedül él, bevásárol, főz, találkozik a barátnőivel, vigyáz az unokájára, és ha megkérdezik tőle, mennyit mozog, azt mondja: „Én egész nap jövök-megyek.” Egy téli reggelen kilép a házból, a járda nedves, megcsúszik, rosszul érkezik, és eltörik a csípője. Kórház, műtét, rehabilitáció következik. A család értetlenül áll a történtek előtt, mert Éva addig teljesen önálló volt.
Ha azonban visszatekerhetnénk az időt fél vagy egy évvel, talán észrevennénk néhány apró változást. Már nem állva vette fel a szandálát, hanem leült hozzá. Lefelé menet mindig megfogta a lépcsőkorlátot. Sötétben bizonytalanabb volt, egyenetlen talajon lassított, és a buszra felszállásnál megvárta, amíg biztosan meg tud kapaszkodni. Ezeket senki nem tekintette problémának, ő sem. Egyszerűen elintézték annyival, hogy „hát, ennyi idősen ez már természetes”.
Pedig az egyensúly romlása ritkán egyik napról a másikra kezdődik. Sokkal gyakrabban apró alkalmazkodások jelzik. Valaki korábban gondolkodás nélkül lépett le a járdaszegélyről, most egy pillanatra megáll előtte. Régen egyetlen mozdulattal megfordult, most több apró lépéssel teszi ugyanezt. Korábban állva húzott cipőt, most automatikusan leül. Ezek egyike sem jelent önmagában betegséget, és nem is kell minden változást kórosnak tekinteni. De ha több ilyen jel egyszerre jelenik meg, érdemes elgondolkodni azon, hogy az izomerő, a koordináció, a reakciókészség vagy az egyensúly már nem olyan, mint korábban.
Éppen itt lenne helye az egyensúlyfejlesztő gyógytornának, nem akkor, amikor már megtörtént az első komoly esés.
Amikor valaki elesik, hajlamosak vagyunk csak az utolsó pillanatot látni: megcsúszott, megbotlott, nem figyelt, rosszul lépett. Pedig sokszor nem az a valódi kérdés, hogy miért billent meg, hanem az, hogy miért nem tudta korrigálni a helyzetet. Fiatalabb korban is megbotlunk, mégsem esünk el minden alkalommal. A test ilyenkor egy pillanat alatt reagál. Kilépünk oldalra, megfeszül a comb, dolgozik a boka, a csípő és a törzs, a súlypontunk visszakerül a stabil helyzetbe.
Mindez a másodperc töredéke alatt történik. Ehhez megfelelő érzékelés, idegrendszeri reakció, koordináció és nagyon fontos módon megfelelő izomerő kell. Nem elég észrevenni, hogy eldőlünk, meg is kell tudni tartani magunkat.
Ezért az egyensúlyfejlesztő gyógytorna nem abból áll, hogy valakit egyszerűen ráállítunk egy instabil párnára, és megkérjük, hogy próbáljon ne leesni róla. A cél sokkal összetettebb. A lábak erejét, a boka és a csípő stabilitását, a törzs kontrollját, a koordinációt, a reakciókészséget és magát a járásbiztonságot is fejleszteni kell. Próbáljon például felállni egy székről úgy, hogy nem használja a kezét, majd ismételje meg ezt ötször egymás után.
Ha ez nehéz, lassú, vagy lendületből kell hozzá felállnia, az már sokat elárulhat az alsó végtagok erejéről. Egy megcsúszásnál ugyanezeknek az izmoknak kellene nagyon gyorsan és hatékonyan reagálniuk. Az egyensúlyfejlesztés ezért sok esetben legalább annyira erősítés, mint „egyensúlyozás”.
Van azonban az elesésnek egy másik, kevésbé látványos következménye is: a félelem. Képzeljünk el egy másik történetet. Mária 71 éves, egy évvel korábban elesett a lépcsőházban. Nem tört el semmije, megütötte a térdét, néhány hét alatt fizikailag rendbe jött. Mégsem lett minden ugyanolyan. Azóta nem szeret egyedül lemenni a lépcsőn, télen szinte egyáltalán nem megy ki, a boltba inkább a lánya jár.
A család örül, mert azt gondolják, legalább vigyáz magára. Mária közben azonban egyre kevesebbet mozog, a lába tovább gyengül, a járása lassabbá válik, és mivel kevesebb olyan helyzettel találkozik, ahol használnia kellene az egyensúlyát, az sem fejlődik. Azért mozog kevesebbet, mert fél az eleséstől, de a kevesebb mozgástól még bizonytalanabb lesz, így még nagyobb oka lesz félni. Ez az a kör, amelyet a jól felépített gyógytorna képes lehet megtörni.
A cél ilyenkor nem az, hogy azt mondjuk neki: „Ne féljen.” A félelem attól még nem múlik el. Sokkal fontosabb, hogy fokozatosan visszaépítsük azokat a fizikai képességeket, amelyekből a biztonságérzet megszülethet. Először lehet, hogy kapaszkodás mellett történik a súlyáthelyezés, később csökken az alátámasztási felület, megjelenik az egy lábon állás, majd a lépés, az irányváltás, a gyorsabb reakció, végül olyan feladatok is, amelyek közben egyszerre több dologra kell figyelni.
A hétköznapi élet ugyanis nem steril tornaterem. A boltban közben a polcokat nézzük, az utcán a forgalmat figyeljük, beszélgetés közben sétálunk, a kezünkben táska van, vagy éppen egy kutya húzza meg a pórázt. Az egyensúlynak ilyen helyzetekben kell működnie.
Egyensúlyfejlesztés idősebb korban
Sokan úgy gondolják, az egyensúlyfejlesztő gyógytorna kizárólag idős embereknek való. Pedig egy ötvenöt éves embernek éppen úgy lehet értelme foglalkozni vele, mint egy hetvenöt évesnek. Nem szükséges megvárni azt az életkort, amikor már mindenki természetesnek veszi a bizonytalanabb járást. Az erő, a koordináció és az egyensúly ugyanúgy fejleszthető fizikai képesség, mint az állóképesség. Gondoljon rá úgy, mint a megelőzésre: nem azért kezdjük el, mert valaki már nem tud járni, hanem azért, hogy minél tovább tudjon úgy járni, hogy közben ne kelljen minden lépését megterveznie.
Egyensúlyfejlesztés sérülés vagy műtét után
Az egyensúly kérdése sérülés vagy műtét után is nagyon gyakran előkerül. Judit például térdműtéten esik át. A műtét jól sikerül, a fájdalom csökken, a térd mozgása szépen javul, néhány hónap múlva mégis azt mondja: „A térdemmel már nincs különösebb baj, csak valahogy nem érzem olyan biztosnak azt a lábamat.” Ez nagyon fontos mondat. Egy műtét után hónapokig változhat a járás, az ember ösztönösen tehermentesíti az érintett oldalt, a másik lábat használja többet, másképp lépcsőzik, másképp áll fel.
Mire a fájdalom elmúlik, ezek a kompenzációk akár meg is maradhatnak. Egy jó rehabilitáció ezért nem ott ér véget, hogy már nem fáj. Meg kell nézni azt is, visszatért-e az erő, szimmetrikusan terhel-e, stabil-e egy lábon, és valóban mer-e ismét úgy mozogni, mint korábban.
Ugyanez igaz egy egyszerűnek tűnő bokaficam után is. Péter egy éve kibicsakította a bokáját. Bedagadt, fájt, néhány hétig kímélte, aztán elmúlt. Legalábbis úgy gondolta. Most azt mondja: „Furcsa, de ugyanaz a bokám néha megint kifordul.” A fájdalom valóban elmúlhatott, de a boka helyzetérzékelése, dinamikus stabilitása és az izmok reakciója nem feltétlenül állt vissza automatikusan. Ezért a bokasérülés utáni gyógytorna fontos része lehet az egyensúly és a propriocepció fejlesztése is. Nem azért, hogy valaki minél tovább álljon egy lábon a rendelőben, hanem azért, hogy egy rossz lépésnél a boka és az egész alsó végtag gyorsabban és megfelelőbben reagáljon.
Az egyensúlyfejlesztés igazi tétje tehát sokkal nagyobb annál, hogy hány másodpercig tud valaki fél lábon állni. A cél az önállóság megtartása. Hogy valaki továbbra is el tudjon menni bevásárolni, fel tudjon szállni a buszra, le tudjon menni a lépcsőn, ki tudjon menni a kertbe, el tudjon utazni, és ne kelljen minden egyes mozdulatnál arra gondolnia, hogy vajon el fog-e esni. Az önállóság ritkán egyik napról a másikra tűnik el. Sokszor apránként adjuk fel: először a hosszabb sétát, aztán a lépcsőt, az esti kimozdulást, végül azt vesszük észre, hogy az életünk lett kisebb.
A Balance Mozgásban ezért az egyensúlyfejlesztő gyógytorna állapotfelméréssel kezdődik. Nem abból indulunk ki, hogy valaki hány éves, hanem abból, hogy jelenleg mit tud biztonságosan megcsinálni, és hol kezdődik a bizonytalanság. Megnézzük a járást, a felállást, a fordulást, az alsó végtagok erejét, a boka és a csípő működését, az egy lábon végzett feladatokat és azt is, hogyan reagál a páciens, amikor a feladat nehezebbé válik.
Ebből állítjuk össze a gyógytorna-programot. Lehet, hogy elsősorban erősíteni kell, lehet, hogy a boka stabilitása szorul fejlesztésre, másnál a járás, a koordináció vagy a reakciókészség kerül előtérbe. A cél azonban mindig ugyanaz: minél tovább biztonságosan, magabiztosan és önállóan mozogni.
Talán a legfontosabb kérdés az, hogy mikor érdemes elkezdeni. Nem akkor, amikor már harmadszor történt elesés. Nem akkor, amikor valaki hónapok óta járókerettel közlekedik. Nem akkor, amikor már annyira fél, hogy nem mer egyedül elindulni. Hanem akkor, amikor először feltűnik, hogy valahogy már nem olyan stabil, mint régen. Amikor egyre gyakrabban kapaszkodik, többször botlik meg, bizonytalanabb a lépcsőn, sötétben nem szívesen mozog, vagy úgy érzi, hogy a lábai nem olyan erősek. Ezek még nem tragédiák. Éppen ez a jó bennük. Ilyenkor még van idő tenni valamit.
Ha azt látja a szülein, hogy egyre többször kapaszkodnak, óvatosabban járnak vagy bizonytalanabbak, ne feltétlenül az legyen az első mondat, hogy „Vigyázz jobban!” Lehet, hogy többet ér azt mondani: „Nézzük meg, mit lehetne fejleszteni.” És ha saját magán veszi észre ugyanezeket a jeleket, ne gondolja, hogy ez egyszerűen az életkor kötelező velejárója, amivel már nincs mit tenni. Az egyensúly fejleszthető, az izmok erősíthetők, a reakciók gyakorolhatók, a mozgásbiztonság javítható. Ebben a személyre szabott gyógytorna az egyik legfontosabb lehetőség.
Egy esés néhány másodperc alatt történik, egy törés utáni rehabilitáció azonban hónapokig tarthat. Idősebb korban is lehet nagyon szépen felépülni, de mindig egyszerűbb egy képességet időben fejleszteni és megőrizni, mint hosszú kihagyás után visszaszerezni. Éppen ezért nem kell megvárni, amíg egy rossz lépés bizonyítja be, hogy már korábban szükség lett volna az egyensúly és az izomerő fejlesztésére.
FüredFizioMed – gyógytorna Balatonfüreden Gyógytorna a FüredFiziomedben személyre szabottan profizmussal. Ha bizonytalanabbnak érzi a járását, gyakrabban kapaszkodik, műtét vagy sérülés után még nem érzi stabilnak magát, vagy szeretné időben elkezdeni az esések megelőzését, foglaljon konzultációra Fizioterápiás konzultáció és gyógytornára.
Gyógytorna és egyensúlyfejlesztés – előzze meg az elesést jelentkezzen be: Online időpontfoglalás
Érdekli budapesti központunk is? Kattintson: Gyógytorna Budapesten – Balance Mozgás
Egyensúlyfejlesztés – kapcsolódó tudnivalók Balatonfüreden
Az egyensúlyfejlesztés céljait az egyéni mozgásbiztonság és a mindennapi tevékenységek alapján érdemes átbeszélni. Az egyensúlyfejlesztés lehetőségeiről személyes felmérésen is tájékozódhat.
Kapcsolódó oldal: Gyógytorna. A díjakat az aktuális árlistán, az egyeztetés lehetőségeit a Kapcsolat oldalon találja.